Sister Elisabeth Manhertz

Pilisvörösváron született 1918. október 18-án. 17 éves korában belépett a Jézus Szíve Népleányok Társaságába, korán felismerve, hogy életében a tartós értékekre vágyik, életét Isten és embertársai szolgálatának kívánja szentelni.

1949-ben elhagyta Magyarországot a szerzetesrendek tervezett feloszlatása miatt. A kanadai Hamilton városában telepedett le. Az 1980-as években Pilisvörösváron járva látta az idősek otthonát, felismerte, hogy a megváltozott körülmények között szükséges egy új otthon létrehozása. Minden lehetőséget kiaknázott annak érdekében, hogy végül is 12 évvel ezelőtt átadásra kerülhetett a Szent Erzsébet Otthon, álmai otthona, amely 250 idős ember számára biztosít igazi meleg otthont, biztonságot, szeretetteljes légkört.

Sister Elisabeth Manhertz egész életével, önzetlenségével, segítőkészségével példát mutat valamennyiünk számára. Úgy segít másokon, hogy viszonzásra nem számít.

Karitatív tevékenységének elismeréseként 1996. október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Tisztikeresztjét vehette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől.

A jóság nem portéka

Sister Elisabeth Manhertz, Pilisvörösvár új díszpolgára

Városunk képviselő-testülete szeptember 19-i ülésén határozott arról, hogy „a város lakosságának érdekében kifejtett kiemelkedő és önzetlen közösségi munkájának elismeréseként” díszpolgári címet adományoz Sister Elisabeth Manhertznek. A díszpolgári címről szóló díszes oklevelet október 23-án ünnepélyes keretek között adta át Grószné Krupp Erzsébet polgármester. Az ünnepelt betegsége miatt nem tudott eljönni Kanadából, ezért a díjat egyik rendtársa vette át. Sister Elisabethnek ezúton is gratulálunk és jobbulást, jó egészséget kívánunk neki.

Sister Elisabeth Manhertz

Sister Elisabeth asszony a Szent Erzsébet Otthon felépítésével nagy megbecsülést szerzett Vörösváron. A képviselő-testület tagjai mindig is elismerték elévülhetetlen érdemeit a város szociális intézményrendszerének gazdagításában. Ugyanakkor a képviselők közül néhányan korábban úgy ítélték meg, hogy a Szent Erzsébet Otthon egy üzleti vállalkozás, amelynek működtetéséért nem jár külön dicséret. Mára azon vélemény kerekedett felül, mely szerint az otthon sokkal több ennél: nagyszerű példája az idősek iránt érzett gondoskodó szeretetnek, a segítő szándéknak és az alkotó cselekedetnek.

A Szent Erzsébet Otthont Paskai László bíboros és Takács Nándor megyéspüspök jelenlétében Surján László népjóléti miniszter avatta fel 1993 decemberében.

A nemzetiszínű szalag átvágása után Takács Nándor megyéspüspök e szavakkal szentelte fel az új szociális intézményt:

„Amikor megáldom ezt az Otthont, amely a világban legismertebb szeretetet művelő szentjének, Szent Erzsébetnek a nevét kapta, azt kívánom, hogy akik itt munkálkodnak, úgy tudjanak dolgozni, mintha Szent Erzsébet járna közöttük: azzal a szeretettel, azzal az odahajlással, segítőkészséggel, amellyel a mi vérünkből sarjadzott Erzsébet nővér gondozta mindazokat, akiknél szükséget látott.” (Dr. Havasi László: A Szent Erzsébet Otthon fölszentelési ünnepségéről – Pilisvörösvár Ma, 1993. december.)

De kicsoda is Sister Elisabeth? Azon kívül, hogy ő az építtetője a Szent Erzsébet Otthonnak, sajnos a vörösváriak többsége keveset tud róla, hiszen több mint fél évszázada a tengerentúlon él és betegsége miatt ma már arra sincs módja, hogy hazalátogasson. Idézzük ide tehát alakját,

ismerjük meg személyiségét, méltassuk tetteit a díszpolgári cím átadásakor elhangzott laudáció segítségével:

Sister Elisabeth Manhertz Pilisvörösváron született 1918. október 18-án kisbirtokos, szikvízüzemmel rendelkező, többgyermekes családban. Az elemi iskolát Pilisvörösváron végezte el. 17 éves korában belépett a Jézus Szíve Népleányok Társaságába, korán felismerve, hogy életében a tartós értékekre vágyik, életét Isten és embertársai szolgálatának kívánja szentelni.

1949-ben illegálisan elhagyta Magyarországot a szerzetesrendek tervezett feloszlatása miatt. A kanadai Hamilton

városkában telepedett le, ahol egy évig házi segítőként dolgozott, majd Torontóban a Szent Ágoston Szemináriumba járt nyelvet tanulni, itt találkozott legelső jótevőjével Mr. Gibbons úrral, aki támogatta

azokat a terveit, hogy időskorúak számára otthont hozzon létre.

Álma Hamiltonban valósult meg 1956-ban az első 8 személyes idősek otthona átadásával. Kezdetben valamennyi – az igazgatói, szakácsnői, ápolónői, beszerzői –

feladat ellátását el kellett végeznie. 1978-ban született meg a terv egy nyugdíjas falu építésére. Ez a falu a Szent Erzsébet Village, amelyben 80 ház van, templommal, orvosi rendelővel, gyógyszertárral, bankkal, nyugdíjas otthonnal.

1985-ben a Magyarok Nagyasszonya Társaságnak (az egyetlen rendnek, mely működési engedélyt kapott az 1950-es feloszlatás után) működéséhez szüksége volt rendházra és egy idősek otthonára, így született meg és épült fel az Árpádházi Szent Erzsébet Szociális Otthon Budapesten.

A Szent Erzsébet Otthon
Fotó: www.pilisvorosvar.hu

Az 1980-as években Pilisvörösváron járva látta az idősek otthonát, felismerte, hogy a megváltozott körülmények között szükséges egy új otthon létrehozása. Egy olyan otthon létrehozása, ahol emberhez méltó módon élhet mindenki. Minden lehetőséget kiaknázott annak érdekében, hogy végül is 12 évvel ezelőtt átadásra kerülhetett a Szent Erzsébet Otthon, álmai otthona, mely nemcsak a helyi és környékbeli, de az ország különböző részeiből

érkező immár 250 idős ember számára biztosít igazi meleg otthont, biztonságot, szeretetteljes légkört.

A Szent Erzsébet Otthon felépítéséért és működtetéséért önzetlenül, nagy odaadással tevékenykedett. Az a cél vezérelte, ami egész életére jellemző: segíteni másokon, segíteni azoknak, akik rászorulnak. Munkájának köszönhetően a rászoruló idősek emberhez méltó módon élhetik napjaikat, szeretetben, gondoskodásban, olyan helyen, ahol megfelelő ápolásban, ellátásban részesülnek. Egyénisége meghatározó az otthon életében, utat mutat a jövőre vonatkozóan is. Lélekben együtt él az otthon lakóival és a dolgozóival, akik szeretik, tisztelik, becsülik. Ünnep számukra, ha szülőfalujában megjelenik.

Sister Elisabeth egész életével, önzetlenségével, segítőkészségével példát mutat valamennyiünk számára. Úgy segít másokon, hogy viszonzásra nem számít.

Karitatív tevékenységének elismeréseként 1996. október 23-án a Magyar Köztársasági

Érdemkereszt Tisztikeresztjét vehette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől.

Végül – visszatérve a Pilisvörösvár Ma című újság cikkéhez – hadd jegyezzünk le Sister Elisabethről még egy véleményt:

„Mi, magyarok büszkék lehetünk testvérünkre, a mi Erzsébet nővérünkre, akit itt Manhertz Erzsébetnek hívnak” – mondta róla egyik kanadai rendtársa a Szent Erzsébet Otthon felavatási ünnepségén. – „Ahogyan országa a függetlenségét visszanyerte, azonnal visszahozta ide, szülőfalujába a gondoskodó, szerető szíve, azért, hogy régi álmát itthon is megvalósíthassa: Otthont építsen azok számára, akik gondoskodásra és meleg szeretetre vágynak. A Szent Erzsébet Otthon felépítése hű példája Kennedy amerikai elnök örökérvényű mondásának: Ne azt kérdezd, hogy hazád mit tehet érted, hanem azt, hogy mit tehetsz te a hazádért! Erzsébet nővér ennek megfelelően cselekedett, ezért áldott legyen az Ő műve, a Szent Erzsébet Otthon!”

Összeállította: F. A.