„Futásomat megfutottam, harcomat megharcoltam, s most vár rám az örök élet ígérete." (Pál apostol)
rete”

In memoriam Oláh Imre

 

Oláh Imre
címzetes igazgató
1941. november 19. Szentpéterszeg
2006. július 7. Pilisvörösvár

 

 

1941. november 19-én született egy kis alföldi faluban, Szentpéterszegen, Bihar megyében. Általános iskolai tanulmányait Baranya megyében, Mekényesen, középiskolai tanulmányait pedig Komlón végezte.
1966. júniusában szerzett orosz-német szakos középiskolai diplomát a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
1968. szeptember 1-én kezdte meg munkáját Pilisvörösváron a Templom Téri Általános Iskolában mint szaktanár, majd több évtizeden keresztül volt igazgatóhelyettes.
1983-tól a helyi Német Nemzetiségi Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában folytatta pedagógusi pályafutását, melynek 1993-tól 1999-ig volt az igazgatója.
Irányítása alatt vált az intézmény a térség német nemzetiségi középfokú oktatásának központjává, amelynek szakmai színvonala és népszerűsége tevékenységének köszönhetően folyamatosan növekedett.
Igazgatói pályafutása idején az iskola épülete bővült, országos beiskolázásúvá vált a kollégium kialakításával. Kimagasló intézményvezetői tevékenységének elismeréseként 1999. augusztusában a város képviselő-testülete címzetes igazgatói címet adományozott a számára.
Pedagógus pályafutása mellett aktívan részt vett a közéletben mint a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagja. Immár második ciklusban segítette Pilisvörösvár Város Önkormányzata munkáját mint az Oktatási és Kulturális Bizottság külsős tagja.
Munkájának elismeréseként 2001 októberében „Pilisvörösvárért” emlékérmet kapott. 2001 decemberében pedig a Pest Megye Önkormányzata által alapított Arany János Pedagógiai Díjban részesült.

 

 

 

Végső búcsú Oláh Imrétől

 

 

Balogh Sándor tiszteletes gyászbeszéde

 

 

Grószné Krupp Erzsébet polgármester gyászbeszéde

 

 

Képek a temetésről

 

 

Fotóalbum

 

 

Cikkek, interjúk

 

 

Írásai

 

 

Dokumentumok

 

           

                       

„Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltban sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.”

 

 




Köszönjük Fetter Ferencnének, hogy segített a szövegek begépelésében!