Nick István Josef-Gungl díjat kapott

Nick István, vagy ahogyan mindenki ismeri, Pista bácsi, 63 éve zenél. Október 25-én a Magyarországi Német Fúvószenekarok Országos Fesztiválján kitüntetésben: Josef-Gungl díjban részesült. Ez alkalomból kérdeztük õt zenész pályafutásáról, élményeirõl:

– 8 éves koromban kezdtem hegedülni tanulni a nagybátyámtól. Aztán megalakult a Levente zenekar, ahol klarinétoztam. 14 éves koromtól már játszottam a Mauterer zenekarban is. A Levente zenekar karmestere Vass Marci bácsi volt. Minden nap a lakására jártam elméletet tanulni. 16 éves koromban pedig kinevezett karmesterhelyettesnek. A háború után feloszlott a Levente zenekar, a hangszereket elvitték, ellopták. Így csak a Mauterer zenekarban zenéltem tovább. Büszke vagyok rá, hogy még együtt zenélhettem az öreg Mauterer János bácsival.

– Hogyan került kapcsolatba a zenével?

– Zenész családból származom. Az ükapám volt az, aki a Mauterer zenekart létrehozta. És az ükapámtól kezdve mindenki zenélt a családban. A nagyapám tulajdonképpen Mauterer volt, csak a Nickéknek nem volt gyerekük és örökbe fogadták õt. Így lettünk apámmal Nickek. Sajnos a dinasztia utolsó leszármazottja én vagyok, és utánpótlás nincs.

– Pista bácsi novemberben ünnepli 77. születésnapját. Nem fárasztó még a zenélés, a próbák, a fellépések?

– Egyáltalán nem. Nagyon szeretek zenélni és úgy érzem, hogy még tudom azt nyújtani, amire szükség van. A fesztiválon köszöntöttek egy 85 éves zenészt, aki még mindig aktívan zenél.

– Úgy hallottam, a fúvószenekaron kívül kispartiban is játszik.

– Igen, négy zenésztársammal együtt lassan 14 éve vagyok Manhertz György zenekarában. Legelõször Denk Józseffel és Solymosi Mártonnal álltunk össze, aztán 18 évig zenéltem a Ziegler zenekarban. Hét évet játszottam Bilik Pál zenekarában is, és hét évet voltam Feldhoffer János zenekarának szaxofonosa.

– Mit szólt, amikor megtudta, hogy kitüntetést fog kapni?

– Jólesett az elismerés. Az ilyesmi mindig jól jön. Rengeteget zenéltem és zenélek ma is. Játszottam hegedûn, klarinéton, de most már csak szaxofonozok. Ezt szeretem a legjobban. Szeretek zenélni. Ez nagyon fontos, hiszen ha valaki nem szívbõl csinálja, csak a pénzért játszik, az nem is zenész.

– Kedves Pista bácsi, gratulálunk a kitüntetéséhez és kívánjuk, hogy 85 évesen is még aktív tagja legyen a fúvószenekarnak!

Sax Ibolya

(Vörösvári Újság, 2003. november)